Apánk napfény volt számunkra

Biztosan egy nemzetközileg tisztelt és megcsodált embert saját fia korlátolt nézete másképp lát. Nem emlékezem vissza korai gyermkkoromig: ott volt a háború utáni idôk árnya, mikor el voltunk választva, mikor idegen helyen éltünk. De azután jött az újra találkozás fénysugara, és ekkor kezdôdott igazán a boldogság korszaka.

Amióta emlékezem, apámnak állandóan dolga volt, minden felett ô döntött: ez volt a sorsa. Bármilyen összevisszaság volt szabadságunkon, hozzánk gyerkekhez mindig szívélyes volt, de szigorú is.

Mi intézetben nôttünk fel, csak szabadság alatt voltunk otthon. Tudom hogy más gyerek ettôl igen szenvedett, én magam is ismertem a honvágy szivátdöfô tôrjét. És még is más volt minden: mert éreztem hogy apánk szeret minket, és hogy nem ô maga hanem foglalkozása kívánja távollétét. Még a legszomorúbb pillanatokban is én privilegizáltnak éreztem magam, mert senki másnak ilyen csodateljes apja nem volt. Ezt a megajándékozottságot még a mai napig is érzem.

Apánk napfény volt számunkra. Jelenléte mindenkinek életet adott. Senki nem tudott a belôle és bármilyen cselekményeibôl kiinduló szenvedély ellen védekezni. Mindenkit elragadott: felnôt-teket, gyerekeket, látogatókat és családot, szeretett nevetni, és minden alkalomnál remek vicceket mondott, majd a következô pillanatban komoly témával végezte beszédjét. Könnyedén és bármilyen feszültség nélkül folytatta a párbeszédet; zavarban ôt én sohse láttam – egyfajta támadhatatlanság volt körülötte.

17 éves voltam, mikor halálosan beleszerettem egy leányba. Férfiasan elmondtam apámnak, hogy házasságra készen állok. Ô nem nevetett ki, hanem kérte hogy üljek le hozzá. Azután megkérdezte: „hány éves vagy te most“? feleltem: „tizenhét.“ Ô: „jó. Az utóbbi években nem fejlôdtél és változál?“ Én azt válaszoltam hogy: de igen. Ô: „A következô években nem akarsz már semmit se fejlôdni és tapasztalni?“ én: de igen. Ô: „ az jó. De miért képzeled azt, hogy az évek folyamán te megváltozol, de ízlésed, az nem?“ Csodálkozva néztem rá, mintha az nap láttam volna elôször, és tudtam hogy kérdése jogos volt.