Buli, Lívia kisfia, öt éves korában ment életében először operába, csinosan felöltözve. Nagy hatással volt rá a csodálatos díszlépcső, úgy hogy szólni nem volt képes, míg apja kezét teljes erővel szo-rongatta. Mikor a páholyban helyet foglaltak, megcsodálta az óriási függönyt. "És most, papi?", kérdezte a kisfiú. "Most várnunk kell, mindjárt kinyílik a függöny, s akkor a mami énekelni fog. De nekünk nem szabad szólni egész addig, míg a függöny le nem ereszkedik és a lámpák újra nem égnek! Maradj teljes csendben!"

Líviát öltözőjében e nap még jobban gyötörte a lámpaláz mint máskor. "Végre meglát és meghall engem a fiam, biztosan tetszeni fog neki!" 

A függögy kinyílott, és a Csárdáskirálynő hangzott el. Mikor Buli meglátta színpadon anyját, attól kezdve vissza nem lehetett tartani: odaállt a páholy korlátjához, tárva nyitott szájjal szemmel. Figyelt, mintha követné a darab történetét. A színpadi kép és a jelmezek úgy hatottak rá mint valami óriás dimenziós képeskönyv.